Gyöngyszavak

Újszövetségi szemelvények, tanítások a héber fordítás tükrében

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Amiért ez az oldal létrejött...

A "Gyöngyszavak - Újszövetségi szemelvények a héber fordítás tükrében" című könyv blog oldalán jársz, kedves Olvasó. Szeretettel köszöntelek!

Részleteket, idézeteket olvashatsz a könyvből, kérdéseket tehetsz fel a témával kapcsolatban. Az oldal célja, hogy bepillantást adjon a könyv tartalmába, gondolatokat ébresszen, kapcsolatokat teremtsen.

Bármi kérdésed van, írj, tedd fel, válaszolok!
Címem: orban.esther@yahoo.com

A könyv részleteit a szerző engedélye nélkül bármilyen formában vagy eszközzel reprodukálni és közölni tilos.

Jó olvasgatást, szemezgetést kívánok!

A szerző

Miről szól a könyv?

Mit jelent a tű foka? Miért szomorodott meg a gazdag ifjú? Mire utal a szálka, gerenda? Mit jelöl a szoros kapu? Miért Miatyánk a Miatyánk? Hogyan szól a szeretet himnusza?

E könyv mélyebb betekintést ad a már jól ismert újszövetségi részek értelmezéséhez a héber fordítás segítségével, így közelebb kerül hozzánk az a világ, melyben a Mester élt, szólt, cselekedett. Találkozásokat mutat be, életképeket tár fel abból a korból, melynek a vallási nyelve a héber volt, s amit Jesua HaMassiah (Jézus Krisztus) és tanítványai is használtak, beszéltek. E feledésbe merült szavak újra előkerülnek. Új megvilágításban közelivé válnak, és új értelmet nyernek. Kincseket hoznak elő a mélyből. Gyöngyszavak lesznek.

A 33 tanítást tartalmazó könyv a kereszténység zsidó gyökereinek újbóli felfedezéséhez és feltárásához vezet el. Elindít egy folyamatot, s megmutatja a Krisztusban hívő ember hitének valódi alapját. Célja, hogy az évszázadok alatt létrejött teológiai irányzatok helyett láthatóvá tegye a tiszta eredetet. Azt az alapot, mely kezdete és kiindulópontja az Életnek.

Homok és szikla

"„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása” (Máté 7, 24-27)

 

A bölcs és a bolond hasonlatánál belénk rögzülhetett az a kép, hogy a bölcs nem más, mint a hívő, Krisztust követő ember, a bolond pedig a hitetlen, Krisztus nélkül élő ember. De mégsem az! A hitetlen hall, de nem ért, nem jut el a tudatáig, nem akarja tudni, nem akarja végiggondolni, amit hall. Magatartása elutasító. Itt viszont két olyan embertípus szerepel, akik hallanak és felfogják a hallottakat. Eljut az érzésükön át a gondolataikig, tudják, értik, érzékelik, miről van szó, csak a válaszreakciójukban különböznek. Ez a hívő ember két típusa. Az egyik az, aki, amit hall, azzal hosszan foglalkozik, érleli magában, elsajátítja, magáévá teszi, így jártasságot szerez benne, s véghezviszi, megcselekszi a hallottakat. Időt, energiát szán a Szóra, kitartó benne, hogy még többet megértsen és használni tudjon abból. A másik szintén hall, mindent ért, felfog, de nem teszi sajátjává azt, nem mélyül el benne, csak felszínesen érintik a hallottak, s számára ennyi elég is. Nincs igénye többre. Futtában foglalkozik a hallottakkal. Nincs kitartása, könnyen odébbáll, könnyen feladja. S mivel nem válik részévé, amit hall, így nem tudja cselekedni sem."

Maholnap

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6,34)

 

A héber és a görög nyelvben egyaránt ez a szó nem csupán azt jelenti, hogy aggódni, félni valamitől, hanem gondoskodni, gondot viselni valakiről/ valamiről. Így az aggodalom nem csak negatív töltetű, létezik ún. pozitív aggodalom is. Ezzel a szóval fejezik ki a gyermek nevelését, a róla való gondoskodást, a vele való törődést is, illetve az elesettekkel, rászorulókkal, idősekkel való gondoskodás, foglalkozás szava is ez. Ebben az értelemben a fenti Igerész egész más tartalmat nyer. Nem egy megnyugtató, egy félelmet feloldó hangvétele van, hanem egy figyelemfelkeltő, mélyebb üzenete. A héber szöveg tükrében így adható vissza: „Ne gondoskodjatok a holnapról; a holnap gondoskodik magáról. Elegendő a napnak a saját szüksége.”

Az evangéliumról

 

"„És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.” (Máté 4,23)

 

Az evangélium a görög „euaggéllion” szava, mely eredetileg az uralkodó, vagy győztes hadvezér leigázott, megszállt provinciában történő ünnepélyes megjelenését, látogatását bejelentő hírt jelölte, sőt, még inkább a hír átadójának ezért az aktusért járó jutalmát. Vagyis egy uralom alá került, meghódított terület felett való öröm, melyben a győztes fél saját birtoka és dicsősége növekedik a másik kárára, rovására. Egy felülemelkedés történik a leigázott fél felé, s ez az öröm a hatalomgyakorlás látható megnyilvánulásának öröme. Van az uralkodó, akinek örömévé válik a másénak megszerzése, uralom alá hajtása, szolgává tétele. E szó a pogány görög világban a bekebelezés és gyarmatosítás örömszava volt. Szakrális jelentése is ismert, amikor a győztes hadvezér, király a hódítás örömáldozatát mutatja be az isteneknek. Ám idővel e szó átalakult a jutalomért járó öröm szavává. Vagyis aki vállalta e hír közreadását és továbbítását, az megkapta méltó fizetségét ezért. Így az „örömmondó” voltaképpen megvásárolt lett. Nem belső meggyőződése hajtotta, hogy közölje az örömhírt, hanem az azért kapott jussa… Látható tehát e szó használata, értelmezése a pogány világban, s ez a szó vált részévé a keresztény értelmezés szerinti örömhírnek, Jézus megjelenésének is. Ám a héber szöveg egészen mást mond…"

Amiért ez az oldal létrejött...

A "Gyöngyszavak - Újszövetségi szemelvények a héber fordítás tükrében" című könyv blog oldalán jársz, kedves Olvasó. Szeretettel köszöntelek!

Részleteket, idézeteket olvashatsz a könyvből, kérdéseket tehetsz fel az adott témával kapcsolatban. Az oldal célja, hogy még közelebb hozza a könyv tartalmát és üzenetét, bepillantást adjon, gondolatokat ébresszen, kapcsolatokat teremtsen.

 

Bármi kérdésed van, írj, tedd fel, akár itt, akár e-mailen, válaszolok!

Elérhetőségem: orban.esther@yahoo.com


Jó olvasgatást, szemezgetést kívánok!

 

a szerző

 

 

A könyv részleteit a szerző engedélye nélkül bármilyen formában vagy eszközzel reprodukálni és közölni tilos.

Copyright © Orbán Eszter

Mi a neved?

"A tanítványok neveinek jellemzői összesűrítve, keresztmetszetként ott vannak bennünk, ám emellett mindnyájunknak van egy személyes neve. A kérdés ezek után már csak az: mi a neved? Ismered-e a neved? Nem az anyakönyvben szereplőt, hanem azt az Istentől jövő, elrendelt életutat, melyet személyes szolgálatként, feladatként kaptál. Tudod-e elhívásodat? Ismered-e talentumaidat, értékeidet, ajándékaidat? Mert aki ismeri önmagát és tudja elrendelt útját, annak tud Krisztus erőt adni a kezébe. Aki ismeri és tudja identitását, annak rendezett Istennel való szövetsége; nem aggódik, nem fél, mert szellemi életében a Törvény van jelen a paráznaság és bálványimádás helyett."

A meghasonlás fegyvere

'Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre. Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a lány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt.' (Máté 10,34-35)

Él, fegyver, szövetség. Elválasztás, helyreállítás. Ahogy egyre erősebbé válik a Krisztussal való szövetség, és egyre élőbbé lesz a Hóreb, úgy erősebb lesz a védelem is. Mert a megtisztított krisztusi szellem védi, befedi és uralja a lelket, az érzéseket, gondolatokat, akaratot és vágyat. És amikor rendeződik és helyreáll ez a szövetség, az ember megéli a szabadságot. Azt a szabadságot, amit Krisztus hozott el, a teljes szabadságot, ami a Törvény betöltése.

Fáradtság

'Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az énigámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.'(Máté 11,28-30)


Fáradtság. Napjaink leggyakoribb kísérőjelensége. Ma 10 emberből 9 fáradt. Túlterhelt. Túlhajszolt. Szellemileg, lelkileg, fizikálisan egyaránt. Kimerült, erejét vesztett. Így szinte minden napunkra kézenfekvőnek és aktuálisnak tűnik ez a rész. De vajon milyen fáradságról és teherről beszél Jézus?..."

Ámen, ámen

'Ámen, ámen…' E két szó tükrözi, hogy az együvé tartozás alapja a bizonyosság és a biztosság. Töretlen hit azon az úton, melyre hívattunk. Bizonyosság az elhívásunk, a szolgálatunk felől. A biztonság, az erő, a szilárdság megélése Krisztusban, az Ő Testében, mely párosul a hűséges kitartással, a küzdelemmel egészen a Célig. Gondolataink, szavaink, cselekedeteink így válnak igazzá és megbízhatóvá. Valódi bizonysággá."

A Szövetség helyreállítása

„'Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne
vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!'(Ap.Csel.15,28-29)

Az említett Igeszakaszban olvashatunk azokról a törvényrendeletekről (chukim), melyek a más népekbeli, nem zsidó származású, Krisztuskövető tanítványokra vonatkoznak. A rendelet hozatalának oka ismert: az előző versek beszámolnak arról, hogy némelyek
zavargásokat okoztak a nem zsidó testvérek között, mégpedig úgy, hogy nekik is szükséges a körülmetélés parancsát betartani. Ezzel szinte kényszerítették volna őket, hogy zsidó módon térjenek vissza Istenhez, váljanak előbb zsidókká, aztán Krisztuskövetőkké.
A sokak által 1. Apostoli zsinatként emlegetett Jeruzsálemi nagygyűlésen született a döntés, miszerint nem szükséges, sőt, tilos zsidóvá válniuk azoknak a pogányoknak, akik a Názáreti Jézusban felismerték a Krisztust. 4 törvényt azonban kötelességük betartani. Felmerülhet a kérdés, miért pont ezt a 4 dolgot emelték ki, mint betartandó törvényt?
A válasz a kezdeteknél keresendő... "

A szeretet himnusza

"Szeretet nélkül a hit és a remény nem tud megállni, nem tud fennmaradni. Ahhoz, hogy a hit és a remény éljen és megmaradjon, szeretetre van szükség, mert a szeretet élteti a hitet és a reményt. Ezért hangzik el így a héber szövegben: „a legnagyobb bennük a szeretet.” A „legnagyobb” pedig annyit jelent: az, amelyik növekszik. Növekszik, vagyis folyamatban van, folyamata van. Nem áll meg, nem stagnál. Szüntelen növekszik. Ez a növekvő szeretet van benne a hitben, ez a növekvő szeretet van benne a reményben, és ez a növekvő szeretet van benne a szeretetben is. Mert maga a Szeretet is növekszik a szeretetben. Nem áll le, nem marad abba, hanem azáltal teljesedik ki, hogy növekszik. Növeli a hitet, növeli a reményt, és így növeli önmagát. Aki a Szeretetben él, ebben a
növekedésben él."

A Szent Szellem gyümölcse

"Ahogy látható a test cselekedeteiben a hármas tagozódás, ennek az ellentéteként a Szellem gyümölcsében is megjelenik a 3 szint, ami már a szellem, lélek, test egységét mutatja be. Amíg a test cselekedeteiben a szétziláltság van, az egységek megtörése, a Szétdobáló működése, melyek összetörik az emberi kapcsolatokat és
az Istennel való kapcsolatot, ezzel szemben a Szellem gyümölcse az egységet teremti meg. Ennek az egységnek a kibontakozását mutatja ez a 9 tulajdonság. Ezek a gyümölcsök egy fán teremnek meg, egy fa gyümölcsei. Ugyanolyanok, és mégis másak."

Az építő vigasz

"Az igaz vigasztalás nem pillanatnyi. Helyreállít és beállít egy folyamatba. A megismerés, a mélyre ható tanítás, a figyelmezetés által visszatereli a lelket a helyes, neki elrendelt medrébe, mert fényt ad és sugároz. Mutatja a megoldást."

A megvilágító kegyelem

"Az kevés, hogy Krisztusban megjelent az üdvösség minden ember számára. Ki érti így ma már ezt meg? Távoli, túl univerzális, nem kelti fel az ember figyelmét. Mit értünk egyáltalán ebből a kifejezésből, hogy megjelent az üdvösség minden ember számára? Valahogy magyarázóbb ez a szöveg: ragyog a szabadság hajnala. Az a hajnal, ami elválaszt egy sötétségből a világosságra. Egy választó pont Istennek a szeretete. Egy elválasztó pont. Egy hajnalhasadás az a szeretet, amivel Ő az ember felé fordul."

Az Írás tökéletes embere

"Le kell hullaniuk az álarcainknak. A vigyorgó álmosolynak éppúgy, mint a szomorú fásultságnak, hogy végre ki tudjuk nyilatkoztatni, meg tudjuk jeleníteni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Mert Isten Igéje nem csak azért adatott, hogy kinyilatkoztassa Önmagát, és ezt a felsorolt négyességet, hanem azért, hogy Általa mi is nyilatkoztassuk ki - magunkat. Kinyilatkoztassuk olyannak, amilyennek Isten minket teremtett. A kész lenni minden jó cselekedetre azt jelenti, megnyilatkoztatni minden jó cselekedetet. Mindazt a jót, áldást, amit kaptunk, a talentumainkat, képességeinket nyilatkoztassuk meg,ne rejtsük el. Kincset kaptunk, nyilatkozzon meg, mutassuk meg, legyen láthatóvá."

Barát vagy szolga?

„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; merta szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnakmondottalak."

A barát szabad. Krisztus birtokaként, részeként egyedül az Ő hatalma alatt van. Ebben a szabadságban megéli a tökéletes rendet. Sorsközösségben van a Mesterrel, élete Benne pecsételődött meg. Szerető összenövés van köztük. A kezet nem lehet elválasztani a Testtől. Nem lehet eldobni, leválni róla, vagy nem használni. A barát nem félkarú. Két kezével, vagyis teljes lényével figyeli Krisztust, hogy tegye az Ő akaratát. A szolga elválhat, megszűnhet státusza. A baráté nem.

A test lámpása

A látás szava a héberben a „ráá” szó, mely igen sok esetben felszólító módban áll a bibliai részekben. Nagyon egyszerű, tömör szó. Az Ószövetségben legtöbbször az figyelhető meg, hogy a látás a zsidó ember gondolkodásmódjában nem a jelenvalónak, hanem az elkövetkezendőnek, a jövőnek a látása. Amikor Isten felszólítást intéz a népéhez, vagy az egyénekhez, mindig a jövőre nézve üzen nekik, nem a jelenben szól. Az is megfigyelhető, hogy az ellenkező esetben, amikor az ember szól Istenhez, s fogalmazza meg Előtte a helyzetét, saját látását -különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben érzékelhető ez-, az mindig a jelenre vonatkzik. Jelen helyzetére kéri Isten segítségét, szabadítását. Míg, amikor Isten szól, Ő a jövőre mutat, s a jövő ígéreteit tárja elénk.

A szoros kapu

„Menjetek be a szoros kapun” – hangzik a felszólítás. Pontosabban: „jöjjetek a szoros kapuba.” Nem hátulról küld előre, kintről be, hanem bentről hív a kapuba. Jesua nem mögöttünk áll és küld egy ismeretlen útra, hanem előttünk van, és onnan bentről hív a kapuba. A kapuba, ahol a találkozás lehetősége van. A kapuba, ahol az igaz ítélet vár. És még egy jelzőt használ: a szoros kapuba. Ez a jelző azonban nemcsak a térbeli szorosságot jelenti. E szó a szoros, szűk, keskeny jelentésén túl annyit tesz: kőszikla, napfény, világosság. Az Ő biztonságába és az Ő világosságába hív. Oda, ahol nincs takargatnivaló. Ahol az Ő ítélete, az Ő igazsága tesz világossá előttünk mindent. Az Ő tiszta, világos ítéletében láthatjuk meg magunkat annak, akik vagyunk. És ez az ítélet ad számunkra biztonságot és szilárdságot is.

Kik a boldogok?

"„Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.”
A sírás mindig általában valami fájdalom kifejezése. Kesergés, szomorúság válthatja ki belőlünk. A szövegben a „sírnak” szó helyén a „gyászolnak” ige szerepel. A gyász pedig mindig egyfajta elengedéssel jár. Ha pedig elenged valamit az ember, az már nem köti, szabad lesz. Ennek a szónak a további jelentése még: folyó, folyam, gyepes hely, rét, liget. Vagyis ha elengedtem, ami kötött, a bezártságomból Isten tágas térre tud vezetni."

Zákeus

"„És mikor ezt láták, mindnyájan zúgolódának, hogy bűnös emberhez ment be szállásra”. Mert a tömeg csak azt látja, ami a szeme előtt van. A tömeg nem ismerte Zákeust. Nem tudták, ki ő. Nem ismerték az érzéseit, gyötrelmeit, vívódásait. Nem ismerték a helyzetét. Nem voltak képesek túllátni a láthatókon, s meglátni a láthatatlant..."